Get the cool shoeshine! Hála az unalomig játszott magenta reklámnak, még az is megismerte a Gorillaz zenéjét, akinek egyébként gőze sem volt a virtuális majmok addigi ténykedéséről. Damon Albarn, a nagyszerű Blur frontembere 2001-ben alapította a grafikus Jamie Hewlettel a Gorillazt, elsősorban önmaga szórakoztatására, illetve túláradó zenei energiának lekötésére. Pechére vagy szerencséjére - inkább az utóbbi - a projekt sokkal nagyobbat durrant, mint tervezték, rögtön két megaslágert is adtak a világnak (a hömpölygő hip-hop álkeménykedés Clint Eastwood, ill. a fentebb már említett 19-2000 és annak Soulchild-remixe), szépen megfogták vele az emberek grabancát, és nem engedték el, mindenki 2D-re, Russelre, Murdocra és Noodle-re volt kíváncsi. A slágerek mellett a debütáló album tele volt jobbnál jobb pillanatokkal, hol szmoggal körbefont nagyvárosi dubfutamok, hol a hagyományosan menő hip-hop opusok jöttek elő, az egész egyveleg önmagában volt annyira szellemes és ambíciózus, hogy folytatásért kiáltson. A Demon Days 2005-ben indult el a slágerlistákon, s bár sokkal jobban megmunkált és koncepciózusabb teljesítmény volt, sikere talán még az első lemezénél is nagyobb lett, köszönhetően a szemtelenül fülbemászó Feel Good Inc.-nek vagy a hasonlóan könnyen megjegyezhető Dare-nek. Albarn addig is az egyik legnagyobb elmének számított korának popzenéjében, a Gorillazzal azonban már egy egészen más szintre lépett. Éppen ezért meglepő, hogy az animált zenekara ilyen-olyan okokból majdnem feloszlott, csak a csillagok együttállásának, illetve főhősünk makacsságának köszönhető, hogy idén márciusban megjelenhetett a Plastic Beach. Mi nagyon örülünk.

Merthogy a harmadik majomtámadás még a korábbiaknál is mélyebb és eklektikusabb lett, nyoma sincs az Albarn védjegyének tartott melankóliának, és a korábbiakban azért igencsak hangsúlyos ökörködésnek, szinte minden számban találunk valami meglepőt, nem utolsósorban az olyan közreműködőknek köszönhetően, mint Lou Reed, Mick Jones és Paul Simonon a Clashből, a híresen genyó Fall-frontember, Mark E. Smith, vagy Gruff Rhys a Super Furry Animalsből, de egy ízben felbukkan a Libanoni Nemzeti Zenekar is. Kimondott sláger nincs a lemezen, viszont szerencsére töltelék dal sem, már most van egy óriási kedvencem az életvidám Superfast Jellyfish személyében, de az alant hallható On Melancholy Hill is hamar az ember szívéhez nő.

Gorillaz - On Melancholy Hill by Schitz Popinov

A tovább mögött az első kislemez klipet, a Stylot tekinthetitek meg, a főszereplő nem más, mint a világot izzadtan és koszosan már négyszer megmentő John McClane.