Szinte hallom a kétségbeesett sikolyokat a városban, hogy „hol van mááár a heti zeneadaguuuuunk?” vagy „nus, mentsd meg a lelkünket a kárhozattól”, úgyhogy állampolgári kötelességemnek eleget téve ismét zenei továbbképzést tartok az alulműveltség elkerülése érdekében. Heti vendégünk egy állati állatos zenekar.
Tengeren inneni és túli zenesznobok körében eléggé dívik az utóbbi években minden állatos nevű hipster indie zenekart ill. előadót piedesztálra emelni, lásd mondjuk Panda Beart, a Grizzly Beart, vagy a Fleet Foxest, de hát mit csináljunk basszus, ha egyszer tényleg ennyire eltalálnak valamit bennünk ezek a sovány, rosszul öltözött geekek? A Dinosaur Feathers is látszólag tökéletesen beleillik az új évezred egyik nagy buzz-zenekarának, az Animal Collective-nek a holdudvarába, és még minket zenebuzikat is megosztanak zavarbaejtően ismerős dallamaikkal. A könyörtelenebbek leírják őket úgy, mint a fentebb említett AnCo egyik gyenge klónja, és legfeljebb néhány New York-i foglaltházas fellépésre tartják őket érdemesnek, míg mások azt kívánják, hogy ez ömöljön a kereskedelmi rádiókból 0-24-ig és gyermeki lelkesedéssel hallgatják újra meg újra számaikat (vajon én melyik vagyok?). A Dinosaur Feathers 3 tagja, Greg, Duck ill. Ryan olyan természetesen és aranyosan teszi a dolgát, hogy szinte lehetetlen nem egyből beléjük szeretni. Nincsen semmi kínos feszengés, túljátszás, felesleges gondolkodás, ellenben itt a popzene kvintesszenciája a tropicália, a Beach Boys és a Vampire Weekend mentén, kiegészítve változatos és izgalmas elektronikus betétekkel, a szokványos barátságos énekhangokkal, de a figyelmesebbek egy adag Nyugat-Afrikát is találnak a Fantasy Memorial címre hallgató debütáló albumon (I Ni Sogoma). Pontosan azokat a standardeket nyomják, amik garantálják az elbűvölő végeredményt, és én vagyok olyan naiv, hogy századjára is benyeljem a cumit. Lendületes, mosolygós, életteli, gyógyszer a depresszív pillanatokra. Irány a Google, és adjátok le a rendelést a Fantasy Memorial-re.
Egy adag nosztalgia a 60-as évek Brazíliájából, tökéletesen mai hangszereléssel, olyan frissítő, mint az óceán habjai.
Dinosaur Feathers - Vendela Vida by musicmule
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.