Most induló sorozatunkban minden héten ajánlunk egy olyan zenét ill. együttest a kedves olvasóinknak, ami a) viszonylag új, b)menő, c) jó, d) feltételezhetően Kecskemét felnőtt lakosságának igen kis százaléka ismeri, e) menő (ja, az már volt).
Első választottunk az új-zélandi illetőségű Ruby Suns, amely a tavalyi évben kishazánkban (Szegeden és Budapesten) is megfordult és amelyről minden zenebuzi csak elismeréssel tud szólni. A zenekar 2004-ben alakult, a csapat agya a Kaliforniából származó énekes-dalszerző Ryan McPhun, ő volt az, aki hosszas kalandozások után a módfelett különleges Új-Zélandon találta meg a testi-lelki boldogságot, és hozta létre 2 hölgytársával egyetemben a Ruby Sunst. Első lemezük 2005-ben látott napvilágot és már akkor nyilvánvaló volt, hogy ha egyszer eljön a pszichedelikus popzenék (lásd a csodálatos Beach Boys szinte hibátlan életműve) reneszánsza, előkelő helyen fognak szerepelni. Második lemezük, a 2008-as Sea Lion az óceániai dallamok és a folk hagyományok mellett a világ számos csodás pontjának hangzását magán viselte, egyáltalán nem véletlenül ez az album hozta meg a nagy áttörést, és tette őket az értő fülek és zeneblogok egyik nagy kedvencévé. A tucatnyi hangmintára és loopra épülő muzsika egy olyan, már-már zavarbaejtően popos katyvasz, hogy a gyakorlatlan hallgató eleinte azt sem tudja, hova tegye a fülét. Rövid idő után persze célba ér az új-zélandi mosolycsomag, és elég nehéz tőle megszabadulni, már ha egyáltalán akarunk mi olyat.
A választott zenénk az Európában március 2-án megjelenő Fight Softly című új lemezről való. Ez a korong az ígéretek szerint 800 %-kal több szintetizátort és elektronikát fog tartalmazni és merőben más lesz mint a Sea Lion, éppen ezért várjuk tűkön ülve. Ez a track pl. majdnem olyan, mintha korunk egyik legnagyobb és leginvenciózusabb zenei megfejtése, az Animal Collective adná elő. De csak majdnem.
The Ruby Suns - Cranberry by Nap Kérdése blog
Varga Zsuzsát
